véres vagyok, mint akkor, de ez most 

a saját vérem, nem a fiaimé. azóta nem 

ölök pillanatnyi elmezavarból, csak 

kötelességből. folyton menekülésben 

vagyok, nyomaim előtt botorkálok, de 

így is elértem valamit abból a harmonikus 

pánikból, amit rám mértél. eltávolodni 

gyenge vagyok, közelíteni gyáva. megvan 

a képesség a beszédkényszerre. a hallgatásra 

már kevésbé, inkább csak a csöndet 

parodizálom. rutinná érett bennem 

túladagolni a stresszt. önbizalomhiányom 

örökölt, és a sikertelenségem is már félsiker.

véres vagyok, mint születésemkor, de ez a 

saját vérem, nem anyámé. pont olyan ember 

voltam, aki disszidálás közben érezte igazán 

otthon magát. asszony, eddig csak 

áztattam magam a vérben, most, hogy 

rám terítetted ezt a köpenyt, tovább rosszulok.

nemigen akar bennem maradni az élet. 

követem a fényt, ahogy tanították. a hűvös 

poklot már elhagytam, igyekszem a forró mennybe. 

a hegyek vedlenek, a mocsarak bőrt növesztenek. 

vándor vagyok a mozdulatlanságban, állandóan vissza hozzád, 

az az álmod leszek, ami éjszakánként mindig felébreszt.