[2016. március]
Sütő István emlékére
Nem voltam én kortársa senkinek sem.*
Álarcok mögül nem lestem soha:
Miként csukódik-nyílik a testem,
Ha menni kellett, de nem volt hova.
Megismernem azt, aki volnék,
Nem adatott, mert elzavartak.
Lesz még ilyen, mert van és volt még –
Áldott kezek, kik betakartak.
Néhány szerelem suttog a Szóban.
Válaszom rájuk az elvetélt versek.
Hallgat velem, mint kristály a sóban,
A férfi, ki nem volt soha gyermek.
* Oszip Mandelstam sora (Lator László fordítása)
Szentpétervárott havazni fog ma.
Sirályok májamból csipegetnek.
Ha valaki mégis hazahozna:
Száradó pilláim integetnek…
2015. december 2.