Nem voltam én kortársa senkinek sem.* Álarcok mögül nem lestem soha: Miként csukódik-nyílik a testem, Ha menni kellett, de nem volt hova.
Megismernem azt, aki volnék, Nem adatott, mert elzavartak. Lesz még ilyen, mert van és volt még – Áldott kezek, kik betakartak.
Néhány szerelem suttog a Szóban. Válaszom rájuk az elvetélt versek. Hallgat velem, mint kristály a sóban, A férfi, ki nem volt soha gyermek.
* Oszip Mandelstam sora (Lator László fordítása) Szentpétervárott havazni fog ma. Sirályok májamból csipegetnek. Ha valaki mégis hazahozna: Száradó pilláim integetnek…
