A tóparton

az újrahasznosított

tiltó táblák

akaratuk ellenére

még mindig

robbanásveszélyre

figyelmeztetnek.

Valamikor műtrágyát tároltak itt.

Ebben a fűzfák alatti

tétlen veszélyzónában,

a mozdulatlan sárhullámokon

leparkolt autóik volánjai mögött

ülnek a horgászok.

És csak akkor szállnak ki,

ha nagy ritkán kapás van.

Olyankor bevágnak,

orsóznak, szákolnak, mérnek.

Azután kelletlenül visszadobják,

amit fogtak, mint akik

valami egész mást reméltek.

Maguk is mind visszaülnek

autóikba, és várnak,

hátha kifeszül egy híd

a vízre ereszkedett ködből,

és elhajthatnak

az újabb újjászületés elől.