mindig van egy lakás barnuló falakkal

mindegy kié

érkezés után úgyis biztat

reméli az éjszaka 

biztonságban megtart

annak színeitől nem különbözve

vemhes árnyakként tapadunk a falhoz

vagy túl sokáig maradok

vagy nem eleget

nehéz kihasítani a városból

amit az éjszaka maga után meghagyott

vastag a bérházak bőre 

virrad éppen egy vasárnap

mikor kilépek a vaskapun

útközben azt játszom hogy szeret nem szeret

szeretsz vagy szeretlek-e

mástól jövök mikor hozzád hazamegyek

szeretnék kiérni a fényre 

mozgólépcsőn ki a metróból

vagy legalább kifelé tartani oda

ahol arcon vág a nap

azt kell áttörni még azt a kirakatot

amelyben magunkat kiárusítjuk

félünk a rossz döntésektől ezért

nem döntünk egyáltalán