Vannak szabályszerűségek.

Ősszel és tavasszal kalapban járok,

télen sapkában, nyáron hajadonfőtt.

A rumot először megkóstolom,

és csak utána öntöm a kávémba –

hajdani erdélyi professzorom nyomán

e keveréket anyatejnek hívom.

Elsőre mindig csak egy pohár sört,

és csak másodszorra rendelek korsót,

ha ugyan át nem térek a borra.

Egy irodalmár ismerősömmel

kéthetente kedden sakkozunk,

utána (vagy előtte) be szoktunk térni

a Cirko-Gejzír moziba egy filmre.

Megtartom az első gesztenye ünnepét,

megülöm a forralt borét (amikor

a törzshelyemen először kapható)

– van, hogy ez a kettő egybeesik –,

és megünneplem az első havat,

amennyiben adódik rá alkalom.

Születésnapom táján esedékes a kaszinó.

Március tizenötödikén hagyományosan

viszek egy szál szegfűt Petőfi szobrához,

így keveredtem életem első tüntetésébe.

Házassági évfordulónkon hitvesemmel

fölkeressük az egytornyú templomot,

az esküvői tortánkat készítő cukrászdát,

lakodalmunk helyszínét a Római-parton,

választunk és hazahozunk egy kavicsot.

Szokásaim kastélyában lakozom.