Előbb két bokrétás lagzi, aztán 

megint kettő. Számolni sem

tudom csapzott hajnalon

a halálig tartó ígéreteket.

Kiszámíthatatlan, mikor apadnak 

el a kikényszerített mosolyok.

Fénylő sárban lakkcsizmák 

cuppognak, békén hagyják 

a feketedő dáliákat. Hangulatos

hiányt hoz a délután, mintha

egy pillanatra a tabernákulum is

üres lenne. Vastag ujjakra 

nehezen simul zöldülő gyűrű.

Villás-farkú fecskéket rabul ejt

izzadó sátor, kezdődhet a sírig tartó 

vacsora. Az elmaradt nászéjszaka 

nehézkesen pótolható.

Megfordul a helyzet. Két fekete

pulóveres temetést három követ. 

Előkerülnek szekrényszagú öltönyök. 

Változó hangulat, esélytelen

felidézni a harmonikás múltat.