Megizzad a kezem alatt a vizeskancsó, 

egy felhő mögül kiborul a fény,

a szilva húsát felhasítja a mag,

egy locsolócső erejével vitatkozunk.

Rám fogod, én rád fogom,

oda-vissza pattognak a cseppek,

az érvelés hevében elmarad a tény:

már esik, a föld fellazult.

Jogomban áll elzárni a csapot,

neked jogodban áll megnyitni.

Soroljuk fel egyenként, ki mire

hivatott: ömöljön napestig.

Ha követelsz, követelj eleget,

ha hallgatsz, hallgass végleg,

ki-be slisszolsz félelmeimbe,

halom héj, amit hagysz.

Elvakultan nézz, ha nézel,

te vezess minden sánchoz,

jogodban áll ellentmondani,

jogomban áll megfékezni.