1

Este még az emeletre mentünk,

Félsötétben mélyebb volt a kedvünk,

Magasabbra néztünk kint az utcán,

Felhők közül csillag ragyogott ránk.

Este még a tető alatt éltünk,

Kandallóparázsban végigégtünk,

Hajnalban kihunytunk, szürkületkor

Eső esett, vulkánhamu, szénpor.

Madár fészkel bent, a borostyánban,

Hogyha élni látlak, mindig nyár van.

Mediterrán sirály, parti gémek ‒

Gravitációtlanok az évek.

2

A folyóparton fodrozott a föld,

Vízen jártunk, hullámzott a lábunk.

Dallamokból szólt a kék, a zöld,

Este volt, a víz alatt is láttunk.

A folyópartról útvesztőkbe indulsz,

Lift visz el, száz emelet az égben,

Sirály hangja feléd röpül, szétzúz,

Szárnyad rebben, világít az éjben.