Ma már tudom: az új lakótelepi 

lakások büszke tulajdonosai 

akkoriban alig múltak húszévesek. 

Előttük ilyen helyen gyereket 

nem nevelt még senki. Tisztaság, 

modern fürdő, gáztűzhely, radiátor: 

csupa parasztházakból hiányzó luxus.

Próbáltak boldogulni, kezdőként boldognak 

lenni egy ismeretlen létformában. 

Olyanok voltak, mint a szemközti 

park, ahol csak frissen ültetett fa állt, 

ezért árnyékot adni egyik sem tudott. 

Öreg diófák a felmenők háza előtt.

Aztán ott voltunk nekik mi, a helyet 

és időt követelő fiú- és lánycsorda. 

Amikor beköltöztek a sok egyforma 

lakásba, mindannyian gyerekek

voltak még, de már a szüleink.