helyére akasztani a kulcsot

annyi mint újból hazaérkezni

az előszobában villanygyújtás után

egy pár cipőben találunk egy kavicsot

kidobjuk hogy ne legyen probléma

de még érezzük a talpunk fájó pontját

itt ülünk

magunkra zártuk az ajtót

ez a mai mezítlábasan végigjárt esténk is

olyan mint minden esténk

csak akkor vált zöldessé a színe az éjszakának ha elázik

amúgy meg szinte fekete

az est-probléma minden árnyékot megnövel

de a holnap ma még nem jön el

minden este mintázata más

egyre sötétebb tónusú kavics

kerül a szemünk elé

tépjük a naptár lapjait

mint a vécépapírt

akárhogy is itt vagyunk a fehér de szinte már

fekete falak között

minden asztalon kések hevernek

akár a kulcsok amelyek beletalálnak a megfelelő zárba

mind-mind

hosszabbak és rafináltabbak mint a vándor árnyéka

ez az est-probléma inden árnyékot megnövel

de a holnap ma még nem jön el