Félek,

sírva fakadok

egy mulatóban,

vagy elszólom magam,

amikor anyámról kérdeznek

(hányszor kívántam halálát?),

vagy vallomás közben

vörösre váltok, mint egy 

közlekedési lámpa

(ki ne lépne ilyenkor a fékre?),

vagy megbotlok az utcán,

és feltörlöm az aszfaltot

egy csinos retikül előtt.

Félek,

nyilvánvalóvá válik:

kém vagyok,

alvó ügynöke

egy más világnak,

ahol a szavak üzenete

megegyezik a jelentésükkel,

és ahova fertőzöttségem

ellenére hazavárnak.