A dombról az egész völgyet belátni. A házak, mint 

ősállatok csontjai, benövi őket a bokrok bozontja. 

Új igazságokat akartunk, és egymás mellett meg is találtuk. 

A régiek még mindig azt hiszik, a gyermekeik vagyunk, 

csak mert övék az agyagos föld, a rög és a rögeszme. 

Odalent kutyák ugatnak, és idehallatszik a fűrészek 

vinnyogása. Béke van. A dróttal itt nem kezeket kötöznek, 

és aki él, néha még vannak kérdései. De a mező szélén 

friss őzbelekbe botlunk. Színük a csiszolatlan rubiné, 

mint egy földre zuhant szeráf arca. A vadászok, mondod, 

gondoltak a dögevőkre. Dögöt enni elvégre az élet 

egyik lehetősége. Nem jobb és nem rosszabb a többinél. 

Szeretem a józanságodat. A költészet ehhez még mindig 

túl fiatal. Ideje volna fölszámolni a látást, és csukott 

szemmel, csak ujjaink hegyével olvasni egymást. Lennénk 

mámoros pókok. Nem kell az ifjúság. Elég a vérből!