szám körül összemosódva ránc és nevetés

gyakorolja a percnyi eszméletvesztést

fölemelni lezuhanó csokipapírt életmentés

lefogadom a tengert figyeled Lignanónál

azon a júniusi délután is befelé néztél

az olasz dzsigolók nyakában ringó

tálcák színe nem kelt érdeklődést se a megidézett homok

amit feledésbe ásott talpam

meztelensége az emlékezet soha nem vezet át

a túlpartra ahol álmosan összeomlottak

az összetört hullámokban megcsillanó csíkos napozóágyak

fogaim harsogóan friss kókuszdió húsán

minden falat törékenyebb a hónál

a törölközőről lecsúszó testek az ég tükrén remegő tengermélykék

markodban pillangó verdes a nap szívedbe húzott harangzúgás

azon a délután a fény játéka elnyújtott sakk szimultán

valaki újra és újra fölkavar

a tér magánya fölhevült csúszdán

árnyékunk ad keretet a létezésnek

lassan eltakarnak a piramissá dagadó szívverések.