jóllaknak a szavak a tulajdonosaikkal,

a beszéd élősködő, 

meg nem szólalnom a leghumánusabb, 

madzagról vágnom le a madarat,

ne tartson fogságban a beszéd, 

annyi hangom legyen, mint egy madárbegyben,

tépd ki a mondataim, madárszárnyon át a tollaim,

egyenként, ne tedd felelőssé a szárnyverdesést,

ne tégy felelőssé, hogy lassan halkulok el,

mire az utolsó tollig érsz,

az utolsó mondat áthasítja a szárnyam.