Világtalan tűzhely fölött forgatod az üres veknit,

a kályha túloldalán párolog a víz. 

Teával vársz és bundáskenyérrel.

Szemedben ugyanaz a mosoly,

mint mikor az óvodából hozzád mentünk fel.

Szót fogadtál ma? – kérdezed.

Miről mesélt az óvónéni?

Ülök a hokedlin, dörzsölöm az arcom,

érintésem alatt borosta serceg.

Zavartan nézlek,

hallgatom a kredencben felsíró kávéscsészéket.

Folyton kérdezel.

Hogy mondják románul a bundáskenyérnek?

Hogy mondod azt, hogy bundáskenyeret ettem?

Csak azért jöttem, hogy szóljak,

nemsokára megnősülök.