Minden televízióban ül valaki,

aki végignézi az adásra tűzött

műsorokat újra és újra,

figyeli a kép- és hanghibákat,

melyek időről időre,

ki tudja, miért,

megjelennek a szalagon

vagy a digitális hordozón.

A sérült kockákat szakemberek vágják ki,

forró lézerrel,

hogy megcsonkítva ugyan,

de különösebb nehézségek nélkül

jusson el a biológiai archívumba

az egyre rövidülő adatfolyam.

Az eltávolított hibákból pedig

egy folyamatosan bővülő,

a nyelviséget megelőző vers születik,

amit adásszünetekben

hangosan szavalnak

a megtekintők.