hoztuk a befagyott vadkacsát

a jégből míg volt

benne élet

Gorenje-dobozban 

teleltettük

a gyermekkort a bérházban

míg a kacsa megadta magát

az óvodában már csak 

a színtelen halálra tudtam gondolni

ne aggódjak 

mert meghal mindenki

mondta nővérem 

anya is 

apa is

mert mindenki meghal

ismételtem magamban 

a fakockák előtt

ne aggódjak 

már a pirosat kékkel 

sincs értelme összeilleszteni

a kacsa sem láthatja már

anya sem apa sem

itt fogok maradni 

egy fekete szőnyegen 

illeszthetem a szeméttelepről 

a fakockákat

mert addigra már

nem lesznek vadkacsák

se nővér

se anya

se apa

se óvoda

se kacsa

a fakockák sem

lesznek már színesek