megbocsáss ma a sóhajnak újra eltűnik mint repülők fehérje megbocsáss hogy így fölmagasul ma a szél szaggatta hólyagos égre. időtlent kopíroz elandalít nem él nem mozdul de adj egy évet megbocsátsz ha eloldom gúzsait szerelmeseink barna szemének? pilláik alól elköltöztünk rég maradt utánuk pár csillag-morzsa kétharmad máz egyharmad hidegség kincstárban őrzött egyazon forma bocsáss meg holnap is neked csak én a gunnyasztó otthontalanságban egy mérsékelten meleg földtekén most hogy birtokunkon árapály van. eltűnök mint repülők fehérje s viszem sugárhajtású fürtjeit enyém lesz megosztott szívverése a nász után alvad hegesedik ismétlem ma e szikrázó tájon kiben pislákol még majd csak kihűl őszintén mond váljon vagy ne várjon riadt koponyára a szem kiül bocsáss meg lásd oly könnyű leszel hab bűnöd hagyd ázni a szemlencsémbe embernyi részem majd csak befogad vagy húzz egy vonalat hogyha mégse.
