Tényleg te vagy a legszebb, suttogta, és tátott szájjal nézte, ahogy a lány a járólapra engedi a fehér fürdőköntösét, majd belép a zuhany alá. A hófehér csempe kiemelte a bőr barna színét. Mintha egy angyal dobná le a szárnyait, pont olyan, gondolta. Csodálatos a tested, mondta, mikor csengettek. 

Leengedte a távcsövet, megtámaszkodott a bojlerben, nehogy leessen a fürdőkád pereméről, és nagyon lassan lelépett a fürdőszobaszőnyegre. Nem a magasság miatt óvatoskodott, mert az pont hatvan centiméter volt, mint minden lakótelepi fürdőkád, sokkal inkább a zokni miatt, mert az csúszik. Persze mezítláb is felállhatott volna a kád szélére, de akkor át kell törölni az egészet, mert az undorító, ha a fehér akrilon ott marad a zsíros lábnyom. 

A távcsövet visszatette a helyére, elővett egy festőfóliát a szekrényből, és az előszobában szétterítette a padlón. Gyors és pontos mozdulatokkal dolgozott. Gumikesztyűt húzott, és kinyitotta az ajtót. Mire a hat zárban elfordította a kulcsot, a futár már elment, csak a csomag volt a lábtörlőn, „Érintésmentes kézbesítés” matricával a tetején.

Felemelte, nem volt nehéz, félméteres kocka doboz, pont tíz kiló. Szerette a kerek számokat, gyorsan kiszámolta, hogy ez négyzetcentiméterenként hány gramm, aztán a fólia közepére tette a csomagot. Egy picit igazított rajta, mert elsőre nem sikerült a közepét eltalálni. Kihozta a konyhából a szelektív papírkukát, a szikét, az imbuszkulcs-készletet, és a csomag mellé tette. Hiányérzete volt. Az akkus csavarhúzó, azt majdnem elfelejtette. A fejében már megvolt ez a kép, pont így, a csomag középen, jobbra a szike, az imbusz, balra a csavarhúzó, már átgondolta, mi kell az összeszereléshez. 

A szikét lassan nyomta bele a zárófóliába, és óvatosan húzta végig, a feszes karton a vágás nyomán úgy nyílt szét, mint a bőr a preparátor-asztalon. Az apja jutott az eszébe, hányszor elmondta, mikor este végeztek a műhelyben, hogy munkát haza nem viszünk, még gondolatban sem. 

A dobozból kivette az összeszerelési útmutatót, és az ábrának megfelelően kipakolta egymás mellé a tizenkét fém alkatrészt, a csavarokat és alátéteket a zacskóban hagyta.

A papírdobozt egyenlő részekre szabdalta, a csomagolópapírt szintén, és a kukába tette.

Az összeszerelés logikus volt, szinte rá sem kellett néznie az útmutatóra, így gondolatai elkalandoztak. 

A lányra gondolt, aki két hónapja költözött be a szomszéd lépcsőházba, pont abba a lakásba, amelynek a fürdőszobaablakán ő belátott. A lányra, aki minden délután pontosan ötkor zuhanyozott. Csodálta a pontosságát, lenyűgözte, hogy soha egyetlen percet sem késett, mindig ötkor lépett be a fürdőszobába, mindig ugyanoda dobta a köntösét, beállt a zuhany alá, és tíz percet, se többet, se kevesebbet, pont tíz percet töltött ott.

Számtalanszor elképzelte, vajon milyen lehet ruhában. Szoknyát hord? Vagy nadrágot? Tökéletes a teste, teljesen szimmetrikus, és hibátlan. A bőrének már minden centiméterét látta, feszes és sima, a zsírsejtek is optimális méretűek. A szakmája miatt tudta, hogy a nőnemű egyedeken hol találhatók a túltelített zsírsejtek, és ezen a lányon sehol sem talált ilyet, még a legkényesebb pontokon sem. 

Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, amitől kirázta a hideg. Miért kell a padlóra dobni a köntöst?

Mire ideáig jutott, végzett az összeszereléssel. Ez volt az első ajándék, amit nőnek vett. Az állítható magasságú, vízálló, króm szobainas úgy állt az előszoba közepén, mint egy robot. 

Gyönyörű, futurisztikus és funkcionális, mint egy nászajándék.

Gyorsan összepakolt, a fóliát és a gumikesztyűt a kukába dobta, felöltözött, és átsétált az ajándékkal a szomszéd lépcsőházba. Tudta, melyik ajtó elé kell letenni, megvolt a tömb tervrajza, becsöngetett, és elfutott, le a hetedikről, haza, gyalog fel a nyolcadikra. 

Pontosan kilenc órakor lefeküdt. Annyi adrenalin volt a vérében, hogy nem tudott elaludni, ezért hajnalban bevett egy altatót, amitől végigaludta az egész napot. Már majdnem öt óra volt, amikor felébredt. 

Kiugrott az ágyból, be a fürdőszobába, és felállt a kád szélére.

Először azt hitte, hogy az altató miatt lát homályosan. Aztán rájött, hogy ez nem homály, ez egy sötétítő, ez egy átláthatatlan, fehér függöny a lány fürdőszobaablakán.

Azt már csak homályosan látta, hogy a háztömb előtt valaki kivett a lomtalanításra kipakolt kupacból egy króm szobainast, és odakiáltott egy fiúnak, hogy ezt visszük, tiszta új.

Még mindig nem értette, mi történhetett. 

Biztos a króm. Mert az borítja a rendet, gondolta. Lehet, hogy fehéret kellett volna rendelni.