A tükörben egy császárfát látok

magam helyett, a gyökereim

már a mélyben tapogatóznak

a talajvíz felé. Látod, neked

nem kell semmit se tenned,

elég néha, ha összegyűjtöd

a leveleimet, ha lehullanak,

de az se gond, ha évekkel

később látogatsz meg, hogy

az emlékeimet ápold. Ujjaid

finomak, akár a szél, miközben

integetnek felénk a macskák –

mentálisan azt hiszem, ilyen

a két test elillanó távolsága.