Henri Michaux nyomán

és itt van mindig élőn a szemfedél

amely önmagában hordoz valamit

öntöttvas szemfedelek üzemzavara

miamanó meg tudja rosseb

nézze én magam semmit sem tehetek

addig is tessék megtartani az ünnepséget

vagy a balsorsot 

és tessék szépen leülni megpihenni

a balzsamozó műhelyében

nézni a nyugvó éjt a kérlelhetetlent

lassan felágaskodni

és királya nyakát kitekerni

de megbántva érezni magát

mert a tiszteletet hiányolja a barma

és a szemfedelet

ő tervezett számunkra várost

csupa rongyból és betonból

csikorgó csontváz sohase tudtalak

kinevetni követni megkövezni

nem könnyű vasmarokkal gyengé(d)nek lenni

helyet szorítani kátránynak gyantának 

bitumennek cédrusolajnak

és máris ott találjuk magunkat a bal

a balzsamozó műhelyében

a végtelen lépcső alsó fokán

és szívjuk a türelem hosszú pipáit

bohóc lép ki a falból és azt kiabálja

nézze én magam semmit sem tehetek

ön pedig fáradjon ki

egy eszményi egyszemélyi kijáraton át

odakint egy szarvasmarha akar újjászületni

de hol van az ember aki a papát

akarom mondani a papagájt elpáholja

hol van az az örökké élő

öntöttvas szemfedél?