A gonosz, aki test

Értettem valaha a termodinamikát?

Abban biztos vagyok,

hogy télen jár az ördög.

Ráteríti a kertre a megfeketedett báránybundákat,

s bölcsködözik a rothadással:

szája szélén csimbókba gyűl

a mirigyeiből felbugyogó nyál.

Megkérdezném: értette-e valaha a termodinamikát?

Leng a nyitva felejtett kertkapu,

télen a vas nyikorog.

                                                                                           A gonosz, aki nincs

Az ördög tulajdonképpen nem látszik;

ha néztél álmatlanul túl sokat tükörbe,

láttad már, s tudod, hogy tulajdonképpen nincs.

                                                                                           A gonosz, aki cselekszik

Ráteríti a kertre a bundát,

majd keze fejével megtörli szája szélét.

A szokatlan melegben életre kel egy kövér légy.

Én már végeztem diffúziót.

Ha estél már levesbe zöldségként,

ha hullás helyett zuhantál már téli éjszakán,

ördög vagy te is.

A légy egy ideig kapaszkodik a bundán,

majd leesik a latyakba.

Leng a kertkapu,

nyikorgása nem talál a szokatlan meleghez.

                                                                                           A gonosz, aki tud

Tudom, egyszer azt álmodtad,

lovak állják el az utat a bunda felé.

Voltak köztük csikók, de főleg kancák,

mögöttük téged bámuló mének.

A báránybunda kertre terítve,

nem tudtad megállítani a rothadást.

Be kell sózni, így mondták,

s akkor szép fehér marad.

                                                                                            A gonosz, aki te magad vagy

Fent a tavaknál subára fekszik egy hagyomány;

így nehéz írni az ördögről.

A bundák gondját kicsidenként veszem magamra.

Szembenézni a maradék két gonosszal

még enyhe telek idején sem tudok.