Mondják, az élet nem egyéb, hibás és hiábavaló, az agón útja,

malus in terra, legjobb lenne, ha meg sem született volna

az ember, ha nem létezne, vagy mielőbb véget érne, hát add meg 

kérésünk, Paean, sötétfényű, balzsamod a kíntalan ének,

a szenvedés a bűn, testünk sziklákhoz láncolva vár oldozást, 

enyhet adó pharmakont, dicsőítő szónoklatban megfáradt ajkainkhoz

ér a bürokpohár, akár hűséges nyáj, peregrinus, érkezés nélkül vonulunk

a bizonyosság akolja felé, akolitusaid, kegyelmes Thanatosz,

 gyógyulást hozó, szelíd aulos és kithara kísérnek folyóparton

túlra, ringat csónak, mint altatódal a hullám, szenderedik átkelésünk, 

öledbe térünk, óceáni érzés, sztélé jelzi az egykor voltat,

Szeikilosz verse Euterpének, az örök távozóknak bíztatás, rövid ideig tart

a ragyogás, a bánat szűnni fog, meghallgatást nyer az üdvtelen

odafordulás, a nyelv alatt obolosz, a beszéd önfarkába

harapó kigyója, gaudium, tekereg a pneuma panaszdala, 

mint végtelenre nyíló sztoá, nyel el hangot, rezgést, Kronosz gyermekeit.