Olykor már a kétségbeesésben

sem lehet bízni, borzasztó. Olyan

ez, mint amikor a nacionalisták

kenőpénzt fogadnak el attól, akit

gyűlölnek: vége a világnak!

A szeretet valahogy elmaradt

a bölcsőm mellől: anyám és apám

mással foglalkoztak, így éltem

ötven éven át, és ők

még mindig élnek.

Kiszabadulnék, de elég

nehezen megy: bebetonoztak, és 

nem mindig van pikámerem. Ki tudja,

hány évem van még, hogy kibontsam

magam egészen.