Vége, mondja, és nem néz rád,

mintha ez is csak egy elszórt szó lenne,

egy félmondat a semmi közepén.

Lehet, hogy épp kenyeret szelsz,

vagy egy elveszett fülbevalót keresel,

amikor érkezik.

A halál nem szertartás,

nincsenek angyalok, se harsonák,

csak a megszokott neszek,

ahogy a szoba levegőt vesz.

Belép, mint egy régi ismerős,

aki mindig tudta, hol tartod a kulcsot.

Nincs alku, nincs mentegetőzés.

A lista, amit életednek neveztél,

összegyűrt papír a kukában.

Ez nem számadás, nem jutalom.

Ez pont a mondat végén,

egy szál cigaretta,

ami még parázslik,

de senki nem szív már bele.