Egy múzeumi félreértés miatt

hat órán keresztül azt hittem,

hogy Rembrandt sörfőző is volt.

A sör bukkanjon fel egy csendéletben,

zavarosan, alján úszkáljanak

barackrostra emlékeztető darabkák:

Rembrandt a vászon előtt áll,

hátulról látjuk,

az állvány jobb oldalán asztalka.

Az asztalkán festékek,

a festékek között

egy viszonylag üres részen

háromnegyedig tele söröskorsó,

a hab már leszállt.

A festéktornyok közé be van szorítva egy koponya,

alatta összemaszatolt könyv.

Mindez a sörtől jobbra látszik,

a vászontól elég távoleső helyen.

Rembrandt a korsóra néz,

majd jobb válla fölött a szemünkbe.

Egy önarcképben 9 szín van,

sötétünkben 2,

arcunk pírja 3.

Eloszlik a maradék 4,

pupillánk színtelen, szagtalan,

folyékony űr.

Próbáld ki,

írj egy verset,

amiben minden E/1-es megnyilatkozás intertextus;

– az önarckép nem rólad szól.

Rembrandt soha nem volt sörfőző,

különböző technikákat használva rajzolt,

festett, réznyomatokat készített, és tanított.

Hiába láttam Rembrandtot

üstök mellett lombikokkal futkosni, hogy

folyékonnyá olvassza

az öreg fák odvaiból begyűjtött macskamézet

(így készül a draught beer,

az erősebbek borostyánból).

*

A Rembrandt-kiállításon

nyomtatványok is voltak.

Minden rézkarc tükörképként kezdte,

rembrandtságukat nehezen ismerem fel.

Festményei barnás sötétjében

ott van anyám pupillája.