hajnalban, amikor az álmodat végiggondolod, semmi

kedved többé elaludni, legszívesebben mégis ledőlnél

egy dombon, várva, hogy isten elálljon szándékától.

mert megpróbál az ágyad, szeretnél egy újat, ugyanakkor

a keret, a matrac, a rácsok, amik elviselik a láthatatlan kutyát,

mikor hallod a láncait rázni, morogni rád, sokba kerülnek.

felraksz egy kotyogóst, régimódi vagy, csak semmi kapszula,

halni készülők dalát dúdolod magadban, nehogy elessenek,

nehogy felboruljon a járókeret, kicsússzon a felfekvés-matrac.

adsz egy órát magadnak, mielőtt utcára lépsz, és elindulsz az

alpok lankáin sítalpadon, útba ejtve egy hangulatos, nyolcadik

kerületi falatozót, ahol nem estél szerelembe egy törökkel bécsben.

minden információ kizár egy másikat. az agyad havat lapátol.

adatok potyognak az égből, felületessé válik a lélegzésed. pedig

nem kell izgulni, nyugi, még messze a nap vége, hiszen örökké tart.

fiatal, szürke kandúr, bordó orral. rekedten nyávog, meghempereg,

várta az érkezésed. egyedül él egy udvaron, egy öregasszony a házban,

aki láncolvasó: danielle steel-gerincek a polcon. suhog a feje, azt mondja.

már reggel nekiültél volna – pontosan ennek a versnek, amiben nem

volt még semmi, napközben töltődött fel, mint a telefonod, féltél, hogy

nem bírja ki, amikor valaki bedugta a fejedbe az ujját, és rád fogta: élsz.

hát írj úgy, mintha csak kitaláltad volna az egészet, a házakban

bujdosó fájdalmat, nyomort és haláltusát, amiről nem árulkodik

egyetlen fátyolos ablakszem, elvan, akár a bűn, leguggolva. 

guggolva, kitekeredve, gyógyszerszagúan, kakaszagúan, igen,

épp egy költői képre gondolsz, mikor az arcodba löttyen a szarlé,

miután kiemelted a szobavécéből a vödröt, egy inkontinens ország alól.

a terasz falába kapaszkodott, lesodort némi vakolatot, amikor elesett.

ráugrottak a macskák, sikítoztak, vonyítottak, a mellényére tapostak.

a bíró most sem fújta le a meccset, nem lett combnyaktörés.

a hétvégéd szuper volt, még mindig érzed az utóhatását. (s)őt.

aztán ráébredtél, hogy vissza kell ide térni, ahol a rendelő előtt

van lángos, de megfekszi a gyomrod, és délben a vécén ragadsz.

kis, nyugodt repedések a falon. hazaérsz, mégsem örök a nap,

csak elölről kezdődik. a macskád férfiszagú, tüskésen orrodba nyal.

kutyád befeküdt a helyedre az ágyba. már nem vagy szomorú.