„Egy tetemöm vagyon” (Cs. L.)

I.

Milyen emlék az, aminek nincs története?

Heteken keresztül a tudat peremére küzdeni

nem-narratív emlékfoszlányokat;

kínlódni késekkel a vaginámban.

Ősi testemlékek szúrásában elképzelni

Joffrey-mat, Ramsay-emet.

Melyik szál volt előbb?

Gyönge galambként tudatom, és saját magam

árulója,

fogvatartóim bálványozója vagyok.

A szüzességtől félek, tüzes billog.

A testem tudja, hogy elvesztem.

Ez a történet

nem a test igazsága.

II.

2009-ben kínzóm halálával az értékem is

megfagyott,

nyüszítettem teteme felett: fogoly szeretett

fogvatartója elvesztésekor.

A hadsereg tudatomban összecsapott,

de a Völgy lovagjai nem voltak ott,

hogy próbálják valótlanná tenni

tévesztéseimet.

Egy pillanatig győzött

Ramsay, igen;

kiigazítva hanyatlása ívét,

kiradírozva a test emlékezetét,

mindahány változatát.

A test emlékezetét kiradírozva.

III.

Értékesebb a testem tudata

kínzásodnál, Lord Bolton.

Késszúrás, kutyaharapás, pinaszőr égő szaga

kitörölhetetlen, akárhogy is

küzdesz az embertestek tömegében.

Saját kutyáiddal etetem meg halálodat.

A párhuzamos történeteket eggyé olvasztani,

jóvátenni semmit nem lehet,

az emlékezet szilánkos,

de a testem, ez az egy: megmaradt.

Ez a vérfürdő, amelyre emlékezem;

a ragyogás makulátlan.