BEETHOVEN 1. ZONGORAVERSENYÉNEK ELSŐ TÉTELÉRE

Ez nem az én szobám. Az ablakba száradt a kilátás. Idegen könyvek: Joyce, Remarque, egy hatodikos állattan. És két rövid sóhaj, amit a falon túlról hallottam. Bár a sóhajnál hangosabb. Nyögés. Suttogó kiáltás.

Ha suttogó, akkor kiáltás, és akkor ott neki rossz. Ott neki fáj, és a fájdalom álmatlansággal ijeszt. A rutin fáj: havi vérzés, napi vodka, sörösrekesz, heti fürdés, napi olvasás, napi koszt és heti kosz.

Ha nyögés, akkor én is nyögnék, nyughatatlan nyöghetnék. Izgató függés vagy függő izgalom: a mindegy a tét. Sárguló függöny, idegen szoba, rugós ágybetét.

Rozsdás a cső a csap alatt, a tapéta zöldeskék. Ha sóhaj, akkor mindegy. Legyen sóhaj, imalehelet, legyen, mert a mindegy az a hely, ahol aludni lehet.