első vers az anyaméhből,

pócsmegyer, huszonhárom má-

jus huszonkettő, hétfő. kez-

detben víz volt és mély csönd,

meg se születtem, lakhelyem,

ételem és ruha nékem

a nő, aki megszül. nem halt

meg, csak elalszik az élet,

béke van, álom ringat a

szívnek alatta, a ritmus

hinti nyugalmát. öntu-

datom nincs, táncol az arcom,

létem ajándék. fénnyel ját-

szik a hajnali árnyék

második vers az anyaméh-

ből, pócsmegyer, huszonhárom

május huszonhárom, kedd.

fénnyel játszik a hajnali

árnyék, jó nekem itt bent,

két kis sejtből lettem sejtő

sejtelem, elrejt teste a-

nyámnak, vágyom a mellre,

a szám mosolyog majd. így

táplál és óv bent és kint,

össze vagyunk mi kötve

a köldökmadzaggal, mint

pontok az égen. látszat

az olló, mert el nem vág

harmadik vers az anyaméh-

ből, pócsmegyer, huszonhárom

május huszonöt, csütörtök.

látszat az olló, mert el nem

vág, én vagyok éppen madzag

anyám anyasága meg alvó

gyermeki létem közt, a való-

ság, persze a képem megmu-

tatom majd. néhány hónap

múlva előhív fénye anyámnak.

mert ez az út ki a fényre,

anyámon túlra vezet,

mint termőföldből szárba

szökő vágy, úgy vagyok éppen