E telepen hajdanában

          munkásszállókon tanyáztam

vaságyon háltam sodronyon

          s eltűnődtem a sorsomon

amely aztán jobbra fordult

          mert ahogy az idő telt-múlt

laboránsból hivatalnok

          lettem én vagyis pénztárnok

aztán katonának vittek

          fegyvert adtak a vitéznek

persze mindez már csak emlék

          rég volt de lám előjön még

később aztán visszatértem

          és egy viskót építettem

van itt immár nekem házam

          az éjszaka is benne háltam

tavasztól őszig itt lakom

          keletre néz az ablakom 

búslakodni nincsen okom

          most is lám e versem rovom

málnát szedek máskor gombát 

          többnyire hiripet s rókát

áfonyát gyűjtök és szedret

          nem lóbálok üres vedret

ne mondja senki hogy lopja

          a napot s eltékozolja

amit az Istentől kapott 

          azt a néhány talentumot

útra kelek ha tehetem

          indulót dobog a szívem

csörtetek még az avaron

          amíg a talpam feldobom

2023. Hargitafürdő