A túlsó part szinte láthatatlan,

kivehetetlenek a részletek.

Távolabb hullámzó hegyvonulat;

fáradtra fakult, zöldes sziluett. 

Cikázó borzongás a víz színén,

iszapos felhőpaplan a pára,

bolyhok közt rekedt mohos derengés;

a délután ennyit hagyott hátra.

Néha egy-egy elnyújtott rikoltás

az egykedvű susmorgás felett. 

Vattába burkolózó hangok,

megrasztásodott békanyál a csend. 

Sehol egyetlen fehér vitorla.

Egy magányos stégen vén kormorán

mozdulatlanná dermedt alakja;

a ritkán látott vendég csontsovány.

Szokatlanul magas a vízállás,

a part menti sziklák felszín alatt.

Összetört nádcsomók a fövenyen.

Néhány szétázott, málló fadarab.

Fűszálak alá szorult tollpihe.

Egy platán törzsén göcsörtös hegek.

Szétgurult szögek a gyökerek közt.

De a levegő még bársonymeleg.