Molnár Tibornak

Értsétek meg: én játszhatom, eljátszhatom,

hogy legalább nektek jó legyen, langyos, kellemes.

Köszönöm, hogy észbe kaptok néha,

és üzentek, meglátogattok, meleg étellel kínáltok,

kérdeztek, felelek, hosszan, türelmesen meghallgattok,

de higgyétek el végre, ez nem jó, nekem ez nem kell,

nem itt, nem így, nem ezt akarom, nem, nem!

Tudom, megtévesztő vagyok, mert azt gondoljátok,

minden rendben, körülöttem, bennem újra nyugalom van,

hogy sikerült, újra sikerült visszatérnem közétek,

hiszen mindent megtettetek, mert én így akartam,

vagy valaki valahol így döntött rólam.

Drága barátaim, jóakaróim, vadidegenek!

Ne haragudjatok rám, magatokra, se Istenre!

De tehetetlenek vagytok, ez az igazság,

én pedig védtelen, és az Úr tanácstalan,

hogy minden csak úgy van, ahogy van,

véletlenek összjátéka, és nem tudhatja senki,

ki és mikor kel útra elsőként közülünk.