lélekre vitt a vers versre a lélek és sok egyéb cimboraságáért ugyan meddig kérjem az Ön kegyét
hiszen akár a hölgyek ölelnek öklelnek szülnek ölnek bármit várhat remélhet az ember Ön int és lelép
mire vége az estének és kezdődhetne a téboly a bál minden aminek itt helye lenne egyszóval mindent összekuszál
csend van Mester Mefisztó megint késnek az álmok cigarettázva mint egy ámokfutó a Szamos-parton állok
mint szolgálati utcalányok ők is valami mást remélnek hát hallgassa vidáman vádam hogy ilyen versekre vitt a lélek
(SZOMJÉH)
ajkakhoz emelni a szomjnak a poharat kiinni mind ameddig nem marad kiinni fenékig másként szomja öl meg amíg egy másikat teletöltnek
ajkakhoz emelni az éhnek a kenyeret megenni ameddig ízét feleded megenni karéjig másként éhe öl meg ameddig csendben újat törnek
(ALKU)
félárvákat szerettem mindig hittem hogy bennem megtalálják az elvesztett másik felet így lettem náluk árvább
így lettem apa anya szerető s a szerelmes ifjú is egyben szerettek ők és elhagytak rendre a félárvák akiket szerettem
így maradtam itt félszegen kiterítve és versbe fagyva a mondhatatlanon innen mint aki értük így akarta
(SZAKÍTÁS)
azt hitted csak megijedsz kicsit pedig rég készülsz e félelemre nem tudsz magaddal élni hát nyilván velem se nem fájt még ennyire fájdalom mondod de én is érzem torkomban e verssel együtt szerelmed átüt mint vér a gézen
apád halott nem pótolhatom más súly más hatalom és fellebbezhetetlen
anyám halott itt hagyott kegyetlen hiányát te sem oldhatod bocsáss meg értük minden mondatot
(PRIVÁT)
az ember született elvegyült kivált kinek-kinek privát és köztes ügye persze futotta-e eközben néhány ügyetlen percre szót váltani magával az életből végül úgyis kilábal bottal bot nélkül erő – lépni – hiába nincs mindegy ne legyints ha már a szó is szájba vert végül is költő menti az embert vagy költőjét embere – nem elég egy emberöltő – mert hát a kettejük pere amily új éppoly avítt gyanú rá e költemény s a régi rézbanis remény hogy már csak a szó a hit a kimondhatóság reménye a csönd egyébre tanít hogy ne hallhassunk félre hogy már csak a vers az ország és átsüt a testén tája moccan a hasonlat s kész van mérlegünk metaforája
