reggel óta ülök az ablak előtt melyet még soha nem nyitottam ki párkányon egy még teste ki-se-hűlt cinegéé körbeállják jóízűen csipegetik társai barátai jóllakottan tovaröpülnek
reggel óta ülök az ablak előtt melyet még soha nem nyitottam ki ebédidő újabb énekesek érkeznek nehezen tépik a fagyos testet jól se lakva el
reggel óta ülök az ablak előtt melyet még soha nem nyitottam ki a havazás elállt az este holdtalan csillagtalan párkányon ujjnyi hó világít
reggel óta ülök az ablak előtt melyet még soha nem nyitottam ki villámként csap belém a gondolat ha lesz még tavasz járom a kerteket minden cinegehangra összerezzenek mint akit egy halott szelleme követ
DALNOK
egy fűszál alkonyában tengetem életemet valamit belém dobnak gyűrűzöm mint a víz
szipókázom az ürességet fehér ködben angyal lépked vagy köddé vált angyal sűrű csöndje nincs a fehérnél sötétebb
kiherélt nyár senki se szereti egymást nem nyílik virág vasgolyót ringat a cseresznyeág
dalnok ül ül ül vékony fröccse mellett ül szó nélkül a dal magától éneklődik magától éneklődik a dal
CSÚCSON
napraforgótábla elszenesedett nem néznek már a napba lehajtják a fejüket mennek mint egy gyászmenet kész vagyok én is állok a csúcson vakondtúrásomon ágaskodom nyújtózkodom nem látom az eget eltakarja a kökénybokor várom az angyal szólítson tócsába gyűl lábamnál az idő nincs árnyékom tükörképem kire hasonlítok ha még magamra sem el sem búcsúzom semmit sem köszönök meg csöppnyi örömöm sem volt
SOSE LESZ MÁR
mint az állat ha magától megy be óljába lefekszik alszik ásít kutya baja erőszakkal tuszkolják be tíz körmével kaparja énjeim rajzanak szállnak az égi kaptárba a holdba hogy bennem nem találtak semmi szépre jóra
kedvező jelek után fürkészve jaj szegény lelkemnek fáradt vagyok tövestől kiszáradt fűszál megírhatnám sírfeliratom végére értem nagyon teremtéskor sose lesz már olyan a világ ágyamat évente cserélem szűkebbre már egészen koporsó-formája van
ASZTALNÁL
asztalnál pakolva torma gőzölgő kolbász sonka
mintha torkunkon akadna nem ízlik egyetlen falatja
nem ülünk hárman mindig csak ketten
panaszolja anyám sose lesz unokám
ölébe hajtva fejem szólok nekem se gyermekem
RAJZ BEFEJEZVE
egyfolytában esett hatvan fának nyoma veszett hatva szőlőtőkének nyoma veszett hatvan rózsatőnek nyoma veszett egyfolytában esett esett
