eiffel toronyból párizsban gyönyörködtem tűzoltótoronyból szatmárt csodáltam hatvanöt magasán belátom életem zegét-zugát bódítom magam bürökfurulyán az idő belém tört fű zöldje fehér ingembe kihajolok magamból robogó vonat ablakán micsoda élet zajlott le itt nem mutatja semmi mint amikor rád kapcsolják a villanyt olyan sötétség vesz körül esős nappalok fagyos éjszakák a jobb falatokat előlem elorozzák torkolatuknál a nagy vizek elcsendesedek próbálok egy dalt de csak perzselt szagú lehelet ömlik a számon most még csak eljátszom vele de mi lesz ha tényleg vége lesz valaki elmegy ki ütközik meg észre sem vesznek vajon én fogom-e tudni érdemes ezen elgondolkodni mi vár ránk halálunk után nem tudja senki vissza még senki sem tért gyönyörű galambokat röptettem ifjú éveimet néztem ahogy szállnak magasan s tűnnek el az ég kékjében nekem csak ez maradt már örömmel tölt el ha másodszor nyílik az akác ha kezemre csorog az érett gyümölcsök leve hogy a rigó még mindig kertemben szelíd őz olyan vagyok már nyakánál fogva szájában tartja az oroszlán s ő még mindig rág egyre csak rág
SZÁLAKRA SZAKADVA
ácsorgok sorsom utcasarkán sivár életemre rögtön fény derülne ha el kéne mesélnem egy emlékemet fülemből kaparom ki a viaszt írom memoárjaimat írom hogy esik írom hogy havazik írom hogy írjak valamit nekünk tenger gyerekek hemperegtünk meztelenül a harmatos fűbe háromszor voltam szerelmes ugyanabba a nőbe már ősz hajam is alig van nemrég még szálanként téptem volt tehetségem volt tehetségem amibe belefogtam könnyen elértem egy szintet utakat használtam bakancsomba fűzőnek és csak mentem mentem elfáradtam magamhoz tértem be öröm semmi indultam tovább zsebemben kavicsok helyett madárfiókák ifjan se vigadtam most már végképp fülemből hangszerek potyognak süket zenész opuszát hallgatom nem szeretem ha zavarnak írás közben mint a gyermek ha valamin rajtakapják üresbe tett motor túráztatom magam szálakra szakadva sorsom mennyezetén
RINGATOM
levágott tenyerek hevernek nagy platánlevelek levágott tenyerek hevernek nagy platánlevelek egyre rálépek csontok ropognak recsegnek egyre rálépek csontok ropognak recsegnek úgy el tudok szomorodni oly rémisztő a vég úgy el tudok szomorodni oly rémisztő a vég s hogy az út mely belőlem indult nem vezetett sehová s hogy az út mely belőlem indult nem vezetett sehová nincs jövetele semminek állok romokban állomás nincs jövetele semminek állok romokban állomás a síneket fölszedték elhordták a síneket fölszedték elhordták ölbe veszem magam mint a világ végére kitett gyermeket ölbe veszem magam mint a világ végére kitett gyermeket ringatom mint az idő az emlékezetet ringatom mint az idő az emlékezetet
HIDEGEN HAGY
égetett szalonnabőr zsugorodik a szivárvány hidegen hagy égetett szalonnabőr zsugorodik a szivárvány hidegen hagy gyöngyök feszegetik az érett kagylókat hidegen hagy gyöngyök feszegetik az érett kagylókat hidegen hagy asszonyom nagy fésűvel a hajában rohangál hidegen hagy asszonyom nagy fésűvel a hajában rohangál hidegen hagy idő hernyó nyugalommal szövi körém az elmúlást hidegen hagy idő hernyó-nyugalommal szövi körém az elmúlást hidegen hagy
