Tudjátok, ők azok, akik olyan társaságban direkt olyan
vicceket mondanak. Székelyek vagy franciák közt Trianont,
feministák közt a péniszirigységet emlegetik, irodalmárok
körében, sajnos, pont csak popkult utalás jut eszükbe,
például a Tökös csaj vonatkozó passzusa. És összekacsintanak.
Akik olyan magabiztosak, hogy nem lehet rájuk haragudni,
pedig a nőirodalmat összekeverik a szakácskönyvekkel,
az autobiográf köteteket egy kurva rosszul sikerült terápiával,
pedig fapofával zsidóznak és cigányoznak, és sikerként
könyvelik el, ha egy nem túl közeli ismerősük a B-Közép
retorikáját véli felfedezni mondataikban.
Tudjátok, ők azok, akik nagyobb társaságban nem tudnak
nem középpontban lenni, mert elbűvölően szellemesek,
mert mindenhez hozzá tudnak és akarnak is szólni,
a hátuk mögött ismerősök latolgatják, vajon mi lett volna,
ha nem issza el az agyát, és akik erre csak legyintenek:
a szexepilem, hogy lecsúszott entellektüel vagyok.
Akik társaságban elhallgatnak, mert hirtelen rádöbbennek,
mennyire nem viccesek, hogy rossz helyre kerültek,
hogy semmi keresnivalójuk nincsen ilyen társaságban.
Tudjátok, ilyenkor a vicces fiúk összekeverik az érzéseiket,
ilyenkor egyre többet isznak, amíg szánalmas fiúk nem
lesznek, egy abszolút banális félreértés okán összetévesztik
a jó szándékú tanácsot egy epés megjegyzéssel
az alkoholizmusukra vonatkozóan, esetleg felmerül
bennük egy kósza gyanú az exük hűségével kapcsolatban,
vagy csak rádöbbennek, hogy a vicces fiúkat senki nem veszi
komolyan, pedig nagyon szeretnék. Ilyenkor taxit
hívnak végül, hazamenekülnek, hogy otthon a nyomasztó
csendben bámulhassák a sötét plafont, mert kimerültek,
végérvényesen üresek lettek a sok vicctől, attól, hogy mindig
egy lépéssel a társalgás elé kerüljenek, hogy szellemesek
legyenek, hogy groteszk önimádattal leplezzék szégyenüket.
A vicces fiúk reggel felébrednek, ismeretlen helyről zúgó
fájdalom sugárzik fejükbe. Mint egy avitt vers lírai énje,
cigarettát kotornak elő zakózsebből, táskaaljból, kávét főznek,
hányingerük van. Megint késni fognak a munkából,
de már sejtik, milyen viccel ütik el főnökük felháborodását.