„Hátha téged is felkap egy hullám.”
„Ami pedig az embereket illeti, nem születhettek a jelenlegi formájukban, mert a kisgyerekek nem tudnak gondoskodni önmagukról; valaki másnak kellett tehát táplálnia őket. Más, hal alakú állatoktól származtak.”
Vajon, amit magam előtt látok, az létezik-e, vagy csak egy álom része?
Egy olyan álomé, amely egy másik álomból vált le, ahogy egy vízcsepp is leválik egy nagyobb vízcseppről, amit hullámnak nevezünk.
Mit ér egy átlátszó közegben létezni, ha nincsen ott fény?
Üzenet a palackból
|
Az ist n k egha ta
ál ok aldokol .
N m okár tel eg ed l le k. |
Túlságosan sokat nézzük a tengerek, óceánok hazug felületét.
De vajon képesek lennénk lentről, az opálos mélyből kitekinteni?
Az alanti világhoz igazodó szemünkkel terjedelmesnek vagy kicsinek
látnánk, ami odafent van? Sötéten ragyogónak vagy világosan
pusztítónak? Mit súgnának az ég madarai a mélyben szorongónak?
Éreznénk-e a felhők magasságát, az égig érő semmi szorítását, azt,
hogy tehetünk bármit, de odakint megfulladunk?
Állítólag valamikor régen, egy buddhista szerzetes megszámolta a tengerparti fövény homokszemeit.
Az óceán is el fog pusztulni.
Egyszer bedugtam a fejem a tenger vízébe. Az elmúlt világok koszának darabkái szállingóztak odalent.
„Semmi sem állandó, csak a változás maga.”
Mind őrültek vagyunk.
Ha az óceán a Föld tudatalattija, miről szólnak álmai?
Hallod a hullámokat?
A világ még lélegzik.
Tisztul a Föld!