füstszagú ruhádat kézzel mostam ki

másnapra mégis

egy mérettel kisebb lettél

elvittelek a táltoshoz

a táltos csak nevetett

és azt mondta

igazán sosem voltál az enyém

kétségbeesésemben

egy saját falut

teremtettem magunknak

így éldegéltünk a búra alatt

az első napon minden tökéletes volt

a második napon elkezdtél gyanakodni

pedig kitöröltem az emlékeidet

az ötödik napon

kormányzati szervek zavartak meg minket

kiterjesztettem világunk határait

kívülről minden tökéletesnek tűnt

de a búra alatt túlfőttek a galuskák

és az emberek

az edénysivatagban

a démonjaimmal harcoltam minden egyes nap

a kilencedik napon jött a végső összecsapás

te is megküzdöttél saját magaddal

már nem az én oázisom voltál

elengedtelek

lángtalanul szimmetrikusan néztem 

ahogy meztelen tested összegörnyed

egy atom méretére zsugorodtál

egy Fejér megyei falucska faházában bújtam el

megtanultam grízgaluskát főzni

a főúton

a menetirány szerinti jobb oldalon 

szellemed néha megjelenik

ahogy a szituációs komédiák 

évadzáró részében

felbukkan a főszereplő első szerelme

ilyenkor az üres közlekedési táblákhoz rohanok

elsiratlak kőris-csendben

mire megnyugszom te elszublimálsz

azóta hurrikán viseli neved