Meg ne feddj engemet,

Uram, felgerjedett

Haragodnak tüzében.

És meg ne verj engem,

Kér nyomorult igyem

Haragodnak mérgében,

Mert megsebesítnek

Nyilai mérgednek

Szomorodott szívemben.

Nincs épség testemben,

Oly nagy rettegésben

Haragod miatt estem.

Csontaim velejét,

Kivonták erejét,

Bűneim jól érzettem.

Mert fejemen felyül

Hatott sok vétkektül

Tisztán megterheltettem.

Megnyilatkoztattak,

Ismét megújultak,

Beforradott sebeim.

Ugyan kirothattak

És kifakadoztak

Ész nélkül nyert fekélyim.

Fejemet lesütvén,

Kiért gyászban ülvén

Könyvben úsznak szemeim.

Ágyékom gennyedség,

Testem sok betegség

Kínjával úgy megtölt,

Hogy vad oroszlánkint

Ordít és az nagy kínt

Viselvén csak meg nem holt.

Szemeid jól látják,

Szívemet mint rágják,

Nincs testemben egy ép folt.

Meghervadt bús szívem,

Megváltozott színem,

Homály fogta szememet,

Mert mind ellenségim,

Mind régi barátim

Szidnak, pöknek engemet.

Szembe szépen szólnak,

Hátam mögött rágnak,

Tőrbe csalják fejemet.

De én néma voltam,

Fülemet bedugtam,

Békességgel szenvedtem.

Csak Tetőled vártam,

Uram, benned bíztam,

Érted mindent felvöttem.

Ne szenvedd, hogy lássák,

Örömmel kik várják

Vesztemet, mert elestem.

Ostort, pálcát méltán

Szenved bűnös hátam,

Gonosz szolgád, megvallom.

Jótétért haragját,

Rágalmazó szavát

Ellenségimnek hallom.

De Te jóvoltodból

Lelkemet sok kínból

Vidd ki, bűnben ne haljon.