a tömeg ugyanakkor áthatolhatatlan.

hajnal vagy alkonyat, oldódik vagy 

megköt, a dísztelen szürkeségben

üveg koccan, tizenkét pohár, egyazon 

ujjlenyomat. a tenyeredben tartott

ásványi sókban dús, durván préselt, 

zsákszerű tömb felszínén húsos rajzolat, 

zúzódások helye, bőröd melegének 

hullámai. a rétegek találkozásakor 

képződő erezet kopott hálójában 

rendszeres őrlemény, emésztést 

segítő kavics, a legfinomabb homok 

ízes ropogása, minden szájban ugyanaz 

a zamat, enzimek állandó áradása 

a zománcfalak körül. keményítő 

bomlik, a nyelv bimbóinak érzékeny 

sűrűjében gyenge porréteg, ingerek

ismerős tompasága, néma takarásban 

elnyelt szagok, végleges éhség. 

az asztal derengésben élesedő 

vagy sötétbe tompuló szélei,

bizonytalanul kimetszett sarkai 

között hiánytalan porcelán étkészlet, 

a tálon megfelelő hőmérsékletű, 

nehezen hűlő, keményre sült szárnyas,

kopogós páncélja és a zsír egybeállt, 

telített masszája alatt matt hússzálak 

szilárd csomói, a zúza szemcsés 

csokra, a vágáskor gyakran tört csont 

szilánkjai körül megakadt vérrögök, 

ízületek mélycsiszolt porcai, középen 

egyetlen, megkövült tojás. a székek

mart támláján homorú mintázat, 

bordák maradéka, a vésett márvány 

hirtelen megpattant, hasadó síkján 

a talp feszült íve, lábujjak negatívja, 

lépések állandó sorozata végig 

a meszes zajban, mázsa sóder 

a fogyatkozó árnyék öntőformájában.