[ShakespeareLátó - 2014. április]
A 64. Shakespeare-szonett kezdősorára
Látván az idő, zord kéz, hogy töröl
S tesz nyomtalanná nagy dobásokat,
S mint víz tükrén az eltűnő körök
A semmit ringatják: halálokat;
S hallván az életét, mint szűk ruhát,
Miként vetette le a hallgatag,
Borbély Szilárd nevű sötét barát, –
Csak tépkedem e furcsa szavakat…
Üresek mind és istentelenek…!
Mióta már hogy nem nyílt meg az ég,
S a történet, mely mindig túl kerek,
Feltámadást ígér valamiképp.
Nem véve számba fényt és rothadást,
Csak ömleszti a túl szemcsés adást.
Indianapolis, 2014. március 21.