[Látó, 2006. január]

Hová lettél ó Kovács Gyuri György
Annyi magabiztos év után
Egy szupernémet tébolydában
Nyúlt ki a tested mint kukán
Talált gyöngy
Ma is borzongtat szellemed

Mert hányszor röhögtem el veled
Az összes filozófust
Míg annyi manipulált mókust
Ijesztgetett és nem csak a rendszergazda
Ceauşwitz befülledt ura

És közbe-közbe mennyit szorongtunk
Drága barátom ezért is idéztük folyton
Piszkos Fredet és nem-haverjait
És jelbeszéd volt az életünk
És most hogy nem oly élesben félhetünk

Nincsen akivel leülhetnék
Összegezni majd röhögni egy nagyot
Pofa sör mellett (azt szeretted)
Te aki tébolyultan hullattad a tested
Bár álmomban keress fel néha

Hogy estéim pacsulis omladéka
Be ne tömje orrom fülem és szemem
Spinoza Locke Hume és Heisenberg
S a bennünk is meghurcolt többi nagy
A te nagymellű s az én nagyfenekű szerelmem

Ott legyen egész meghurcolt életünk
Mely garancia és máig védjegyünk
Mert ami volt bizony nem szemét
Madáchi mondatok s hajózni kell tovább
Álmomban annak is ki már lehunyta szemét