[Látó, 2005. december]




„Botrány", kiáltott Marmontel franciául
egy másik évszázadban, amikor francia voltam,
középkorú asszony és nagyon érdekelt.
„Botrány ez a nő, ölelkezni akar,
érzem és látom is arcán
és magam se bánnám, de épp nincs érkezésem."
Mire fel szoknyámat csíkokra téptem
és kötelet fonva belőle megszöktem az ablakon át.
Hiszen félni kell az olyan íróktól,
akik nem tudnak, amikor kellene.