szó

áramforrása
legyen a szó annak mit
nevén szólítasz

hold

jó félszáz éve –
ha nincs hold nem is írok
égi társam ő

psyche

kétségbeesve
nyüszítek egyre mint a
bábba zárt lepke

ugyanaz

reggel és este
ugyanaz a hiába
valóság leng be

ébredtem

nagy esőzések –
házak fala megreped
úgy ébredtem meg

ahogy

ahogy születtem
a halál előtt éppoly
tudatlan állok

kő

a sziszifuszi
kő bennem mint kiürült
korsóban kavics

üres

üres visszfényét
a tükör beleveti
a délutánba

dalos

első dalosból
talajvízként tört fel a
gyönyörű ének