ebből a szögből már majnem tisztán látom,

mert ugye mihez képest: a tengerhez képest száraz,

a sziklához képest termő. mire az ember elhiszi:

felnő, valamit a talpa alá választ.

valami örökkévalót. valami végest.

ropog a fog alatt, kellemetlen ez a választás is,

ez a hit, ez a test, mert mi van, ha égi.

mi van, ha az idő visszakéri, cserébe árkokat,

barázdákat kínál, valami beláthatatlan távlatot.

de nem megyünk bele a cserébe, bár fejünkön

átfutott. de aztán újra a mihez képest,

ha nincs egy talpalattnyi hely se végre,

ahol fejed lehajthatod, hogy érezd,

ez talán már béke, ha még nem is otthon.

csak egy nyugodt éjszaka a befagyott fronton,

csak a belátás: nem vagyok beteg,

betegség vagyok. lázadni jöttem és lázadat oltom.

a föld alatt és a föld felett.

felhők gyűlnek a horizonton.