(zsoltárparafrázis 55.)

„Ó mennyi város, mennyi nép,

Ó mennyi messze szép vidék!”

(Babits Mihály)

Legszívesebben a szomszéd településen laknék,

de leginkább valamelyik testvérvárost választanám.

Lehet, hogy Gibraltárba mennék, a Szikla lábához,

vagy Málta valamelyik szigetén húzódnék meg.

Már azon is gondolkodtam, milyen lenne Róma,

a Trevi-kút közelében, a Ponte Vecchio mellett

Firenzében, Ceský Krumlovban egy kicsi házban.

Néha Ommenről álmodom, Walsinghamről, Vilniusról,

milyen jó lenne ott is, ott is, ott is. Élni. Legalább lakni.

De valakik falakat építettek a városom köré,

valakik a városkapukat gondosan bezárták.

Valakik nappal és éjjel a falakon körbejárnak.