(Gergely Géza emlékére)

Hogy míg élsz, te mutasd meg magad
         (Shakespeare)

Kik nem lesznek többé már lovagok,
Elhányva a sok megáldott ruhát,
Fénylő botjukkal akár a vakok
Emlékeik ösvényeit járják,
Vagy körtáncot, mit örömmel roptak,
Magányuktól már nem is észlelik.
Áldottak ők, bármilyen ziláltak.
Se hálájuk, se fojtott könnyeik,
Jámborságuk nő, de már nem terem,
Ezen a tarlón, minek neve nincs,
Hiába ég a csilláros terem.
Rög a társad, mit arcoddal érints,
Ó, boldog, ki hisz, kész ezzel a mű,
S nincs sértő szó, vád, sem mélyhegedű.