[2020. április]

---

Az első hónapban megtiltották a kijárást s az előadásokat.
Nem tűnt fel semmiféle hajó.
A bezárt cirkusz persze többet szenvedett mindnyájuknál.
Egyik nap
kijött két törpe bohóc, a szokottnál is lötyögőbb ruha rajtuk,
tarka rombuszokkal
telehintve – jöttek rizsporos orral, festett könnyekkel –
nyilt utcán tartottak előadást, kis dobokba szedték össze
a kapott filléreket.
De senki sem nevetett. Akkor aztán a két bohóc istenigazában
sírva fakad,
szétmázolták a festett könnyeket, arcuk csupa mocsok lett.
Egy este elfogták őket, csuklójukat megkötözték, a nagy épületbe
kisérték mind a kettőt. Másnap,
hogy álmunkból felocsudtunk, szürke volt az ég – a sátrak,
ketrecek, kocsik eltűntek a térről.
Csak egy gyerek botladozott a fák alatt – talált egy nedves
álszakállt,
vonakodva próbálta fel. „Majd jó lesz Tél Apónak” –