Úgy olvastam, mintha vers volna,

pedig csak egy

skizofrén nő

jegyzőkönyvbe vett monológja

egy bűnügyi aktából.

Úgy olvastam, mintha kritika volna,

pedig csak egy komment az egyik közösségi oldalon,

a te e-mailedet pedig úgy olvastam el,

mintha veled éltem volna le az elmúlt három évet,

és a végén téged veszítettelek volna el,

pedig csak néhány hete találkoztunk.

A betűknél sokkal egyértelműbbek a hangok.

Például az ételfutár ideges csengetése,

amikor épp a kádban ülök,

a szomszéd gyerekek cipőinek dobogása,

amikor átrepül a labda az elhagyott kertbe,

vagy a számítógép billentyűzetén kopogó ujjaim,

amikor olyasvalamit írok,

amiről még nem tudom, mire lesz jó,

később mégis sokat jelenthet,

mint az utolsó közös vacsoránkról

megmaradt gyertyacsonk

áramszünet idején,

amikor minden házban kialudtak a fények.